Egy fecske nem csinál nyarat, mondja a mondás. Vagyis valójában Arisztotelész. Nagyon fiatalként mindent szó szerint értelmeztem, majd utána jött az a korszak, hogy mindenben, tényleg mindenben jeleket láttam. Semmi sem történhetett csakúgy ok nélkül (egyébként a mai napig határozottan állítom, hogy véletlenek nem léteznek), mindennek volt valami jelentése akkor is, ha még az elején nem volt rá semmi magyarázat. De amíg a jeleket látod, addig talán valójában tudat alatt a jelenlét fontosságának talaját erősíted meg magadban is, nem? Hiszen nem az számít, hogy mi volt és mi lesz, hanem, hogy aktuálisan mi és miért történik. A véredben is érzed a levegővételt, a zajló életet magad körül: a zajt, a csendet, a kattogó impulzív ...