Lehet tudni, mikor jött el az igazi? És honnan lehet tudni? Az az igazi, aki mellett nyugodt az ember, vagy a nyugalom éppen azt jelenti, hogy nincs tűzijáték? A tétovázás azt jelzi, hogy nem az igazi jött el, vagy csak azt, hogy még nem állunk készen? Szerelmi ügyekben honnan lehet tudni, mikor jött el az, akivel egymásnak rendeltek minket Odafent? 

Kapcsolatok jönnek és mennek, s valamilyen szinten mindegyikre azt hisszük, hogy Az Igazi, ami örökre velünk marad. Nagy általánosságban hosszútávra tervezünk, vagy egyáltalán nem gondolunk erre, csak belesodródunk, élvezzük, és eszünkbe se jut, hogy véget érhet. Miért is gondolnánk erre? Miért lennénk ennyire pesszimisták saját magunkkal szemben? Persze, nem mintha nem történne meg, hogy ...

Mi számít valójában kompromisszumnak, és mikor válik tarthatatlanná olyan szinten, hogy megszűnünk általa önmagunk lenni? Milyen mértékben áldozhatjuk fel magunkat - és egyáltalán fel kell-e áldozni önmagunkat a kapcsolatunk oltárán? A kompromisszumkötés azt eredményezi, hogy mindkét fél boldogságban fürdik: de tényleg létezik olyan opció, ami mindkét félnek egyformán tökéletes?  Hogyan lehet megfelelően mindkét fél érdekeit, vágyait, jó közérzetét teljesíteni? Mi bennünk ez az általános késztetés, hogy azt hisszük, a jó kompromisszum az, ha közben lemondunk kicsit saját magunkról, a saját elvárásainkból a másik, vagyis a közös harmónia érdekében?  Mióta van egyensúly a békesség és az önfeladás között? Mióta ...

Amit mások úgy értelmeznek velünk kapcsolatban, hogy változás, az általában valójában a gyógyulás kezdete vagy már a központja. Olyan dolgokat és stigmákat görgetünk fel tudat alatt is, amiről azt se tudtuk addig, hogy léteztek, illetve hogy mennyire magától értetődő volt a számunkra. Hányszor volt olyan, hogy mások mesélték a saját problémáikat, amiktől rosszul érezték magukat, mi pedig teljesen azonosulni tudtunk vele, mégis megdöbbentünk, hiszen nekünk ez teljesen normálisnak tűnt? Vagy amikor jókedvűen mesélsz az egyik kapcsolatodról, a többiek pedig nézned rád, hogy biztos, hogy jó-e ez neked? Tényleg boldog vagy, tényleg biztonságban vagy? Te pedig nem érted, hogy miért gondolják úgy, hogy a kapcsolatod negatív rád ...

Egy fecske nem csinál nyarat, mondja a mondás. Vagyis valójában Arisztotelész. Nagyon fiatalként mindent szó szerint értelmeztem, majd utána jött az a korszak, hogy mindenben, tényleg mindenben jeleket láttam. Semmi sem történhetett csakúgy ok nélkül (egyébként a mai napig határozottan állítom, hogy véletlenek nem léteznek), mindennek volt valami jelentése akkor is, ha még az elején nem volt rá semmi magyarázat. De amíg a jeleket látod, addig talán valójában tudat alatt a jelenlét fontosságának talaját erősíted meg magadban is, nem? Hiszen nem az számít, hogy mi volt és mi lesz, hanem, hogy aktuálisan mi és miért történik. A véredben is érzed a levegővételt, a zajló életet magad körül: a zajt, a csendet, a kattogó impulzív ...